Tovább folytatódik az etnikai tisztogatás: a mianmari katonaság éhezteti, elrabolja és kifosztja a rohingyákat Még messze nem ért véget a mianmari biztonsági erők rohingyák elleni pusztító etnikai tisztogatása Arakán államban. Legújabb jelentésünk új bizonyítékokat tár a nyilvánosság elé, amelyek igazolják, hogy még az elmúlt hetekben is több ezer embernek kellett elmenekülnie a különféle jogsértések elől.

JELENTÉS

Tizenkilenc, Bangladesbe januárban menekült férfival és nővel készítettünk interjúkat, akik részletesen elmesélték, hogy az éheztetés, emberrablások és fosztogatások hogyan kényszerítették őket menekülésre. A segélyszervezetek több ezer újonnan érkezett menekültet regisztráltak tavaly decemberben és idén januárban, és még ma is tucatjával látni embereket, ahogy átlépik a határt. 

„A mianmari hatóságok tagadnak és hazudoznak, illetve mindent megtesznek azért, hogy a független megfigyelőket ne léphessenek be a területre, ezzel pedig megússzák az emberiesség elleni bűncselekmények miatti felelősségre vonást.” - mondta Matthew Wells, az Amnesty International krízisekkel foglalkozó kutatója, akik az elmúlt időszakban a bangladesi Cox's Bazar-beli kutatást vezette.

„A mianmari biztonsági erők most is azon dolgoznak, hogy a még megmaradt rohingyákat is elüldözzék az országból. Ha nem lesz erősebb a nemzetközi fellépés, az etnikai tisztogatás tovább folytatódik.”

A cél világos: a még mindig Arakán államban élő több tízezer rohingya számára elviselhetetlen körülményeket teremteni. Amit most látunk, az az egyenes folytatása annak a tavaly augusztus végén elkezdődött etnikai tisztogatásnak, amely több mint 688 000 rohingyát kényszerített arra, hogy Bangladesbe meneküljön.

2017. augusztus 25-én a mianmari hadsereg egy átfogó hadműveletbe kezdett a rohingya lakosság ellen Arakán államban, miután az Arakán Rohingya Felszabadítási Hadsereg (ARSA) megtámadott több mint 30 mianmari fegyveres ellenőrzőposztot. A katonaság által elkövetett emberiesség elleni bűncselekmények között van a férfiak, nők és gyermekek kivégzése, a szexuális erőszak és a zaklatás minden elképzelhető formája, tömeges deportálás és komplett falvak felégetése.

Éheztetés

A mostani menekültek mindezek ellenére a végsőkig Mianmarban maradtak, hogy megpróbálják megmenteni a tulajdonukat és az életüket. Azt mesélték a kutatóinknak, hogy a katonaság soha nem szűnő támadásai végül megtörték és arra kényszerítették őket, hogy ők is Bangladesbe jöjjenek. Majdnem mindannyian arról meséltek, hogy a mianmari hatóságok blokkolják az élelmiszerellátás útját, kiéheztetik a rohingya közösségeket, és ezzel kényszerítik őket arra, hogy elhagyják a lakóhelyüket.  

Nagyon sok rohingya szerint az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a katonaság novemberben és decemberben megtiltotta nekik, hogy betakarítsák a termést a rizsföldjeikről. Egyes esetekben maguk a biztonsági erők lopták el a rohingyák állatait, máskor csak végig nézték, ahogy mások teszik ugyanezt. A katonák felgyújtották a piacokat vagy nem engedték be oda a rohingyákat, mindezek pedig még a korábbiaknál is elviselhetetlenebb körülményeket teremtettek. Ha ez nem lenne elég, a mianmari hatóságok szigorúan korlátozzák a humanitárius segélyek bejutását Arakán állam területére, amivel szintén tovább súlyosbítják az élelmiszerhiányt és az éhezést.

A harminc éves Dildar Begum január elején érkezett Bangladesbe, miután elmenekült Ka Kyet Bet Kan Pyinből. Elmesélte, hogy a hatóságok egy nap megjelentek a házukban, elvették a pénzük nagy részét, majd megfenyegették a férjét, hogy letartóztatják, ha nem fizet még többet. Ezután megtiltották nekik és a falu többi lakójának, hogy learassák a termést. „Nem volt mit ennünk, ezért menekültünk el.” - mondta.

 Lányokat és nőket rabolnak el  

A kutatás során azt is dokumentáltuk, hogy legalább három esetben a mianmari katonák fiatal nőket és lányokat raboltak el. Január elején katonák törtek be egy házba Hpoe Khaung Chaung faluban. A házkutatás során a katonák fegyverrel kényszerítették a huszonöt éves éves Hasina nagybátyját, hogy a tizenöt éves Samida nevű unokatestvérét átadja nekik. Azóta nem látták a lányt. Több hasonló esetről is tudunk, ahol lányokat és fiatal nőket raboltak el.

Az emberek félnek, hogy ez velük vagy a családtagjaikkal is megtörténhet, ezért menekülnek azokból a falvakból, ahonnan a katonák nőket rabolnak el. Félő, hogy az elrabolt nőket megerőszakolják és/vagy szexrabszolgaként adják el.

A menekülő rohingyák kifosztása

A menekülő rohingyáknak általában napokat kell gyalogolniuk, mielőtt elérnék a tengerpartot, ahonnan csónakokkal át tudnak kelni Bangladesbe. A mianmari hatóságok ezeken az útvonalakon ellenőrzőpontokat állítottak fel, ahol az utolsó értéktárgyaiktól is megfosztják a keresztülhaladó menekülteket.

Több mint egy tucat menekült állította egybehangzóan, hogy a legkegyetlenebb ilyen ellenőrzőpont Sein Hnyin Pyar mellett van, azon a területen, ahol az emberek a Buthidaungot és Maungdaw-ot elválasztó hegyeken kelnek át. A mianmari erők szögesdrótot feszítettek ki keresztben a szurdokban, majd az ideérkező nőket és férfiakat a katonaság és a határőrség emberei szétválasztják.

A hatóságok mindent elvesznek, amit náluk találnak. A harminchét éves Mohamed Szalam a családjával január elején haladt keresztül ezen az ellenőrzőponton. A katonák 600 000 mianmari kjapot (nagyjából 112 000 forintot), aranyat, egy hordozható napelemet és néhány ruhát vettek el tőle és a feleségétől – vagyis mindenüket.

Többen mesélték, hogy miután kirabolták őket, a katonák feljegyezték a nevüket és a falu nevét ahonnan származtak. Más ellenőrzőpontokon áthaladók arról számoltak be, hogy a fényképeket készítettek róluk, sőt néhány esetben egy videóban kellett elmondaniuk, hogy a katonaság nem bánt velük rosszul. Szexuális erőszak

Elsősorban fiatalabb rohingya nők mesélték, hogy a mianmari katonák zaklatták őket az ellenőrzőpontokon. A huszonkét éves Khateza január 25-én érkezett meg a Sein Hnyin Pyarnál lévő ellenőrzőponthoz. Miután a férfiakat tüzetesen átvizsgálták, a katonák a nőket kezdték ellenőrizni. „Végigfogdostak minket. Le kellett vennünk a ruháink egy részét. A fiatalabb nők mellét tapogatták, nagyon kellemetlen volt. Nagyon megaláztak minket, sírtam.”

A gyenge és hatástalan nemzetközi válasz

„Teljesen egyértelmű, hogy a mianmari katonaság tovább folytatja a hadjáratát nemcsak ez egyes emberek, hanem a teljes rohingya közösség ellen. Ez is jelzi, hogy mennyire korai és veszélyes a rohingyák hazatelepítését tervezgetni.” - mondta Matthew Wells.

A bangladesi és a mianmari kormány tavaly november végén állapodott meg a rohingyák hazaküldéséről, akkor bejelentették, hogy 2018. január 23-án el is kezdik a folyamatot. A bangladesi kormány azonban órákkal a kezdés előtt meggondolta magát, és elhalasztotta a visszaküldéseket. A mianmari hatóságok jelezték, ők készen állnak a fogadásukra.

„A kezdetek óta képtelen a nemzetközi közösség határozott és hatékony választ adni az Arakán államban tomboló horrorra, vagy megfelelő nyomás alá helyezni Mianmart, hogy vessen véget az etnikai tisztogatásnak.” - mondta Matthew Wells.

„Fegyverembargó és célzott szankciók kellenek, hogy egyértelmű legyen, a jogsértéseket a nemzetközi közösség nem tolerálja. Szintén haladéktalanul lehetővé kell tenni, hogy a humanitárius segélyek háborítatlanul jussanak el a területre.” A közleményhez csatoltuk a jelentést.